Szögletes lángelosztó-gázlemez 11x11 cm
Fogyasztói ár: 450 Ft
Vásároljon a szögletes lángelosztó-gázlemez kínálatunkból! A szögletes lángelosztó, lángterelő-gázlemez egy hagyományos vaslemez méretre szabva. A szögletes lángelosztó-gázlemez elengedhetetlen tartozéka a konyhának, a gáztűzhelynek. A szögletes lángelosztó-gázlemez több feladatot ellátó, és célt szolgáló hasznos konyhai segédeszköz, melyet a tűzhelyen edényalátétként használunk. A szögletes lángelosztó-gázlemez anyaga 1 mm-es vaslemez, méretre szabva, hidegen sajtolva. A szögletes lángelosztó-gázlemez gáztűzhelyek lángrózsáira, a hőelosztás szabályozására, a kisebb méretű edények megtartására alkalmas segédeszköz.
Figyelem!
A szögletes lángelosztó-gázlemezt nem szabad mosogatni mert akkor hamar megrozsdásodik és csökken az életartama. Ha mégis el kell mosnunk akkor tegyük vissza a tűzhelyre, gyútsuk meg a lángot és szárítsuk meg azonnal.
Méretek: - hosszúság: - 11 cm
- szélesség: - 11 cm
- tömeg: - 0,035 kg
A kakaóról
Istenek eledele
Néhány növényi mag különös karriert fut be. A szentjánoskenyérfa-magok például annyira egyformák, hogy évszázadokon át ezekkel mérték a drágaköveket. A Theobroma cacao magját Amerika őslakói, elsősorban az azték és maja indiánok tartották nagy becsben: "Mexikóban, a XVI. század elején, a kakaóbab volt a pénzgazdálkodás alapja. Ezt követően még hosszú ideig pénzként használták egész Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi részének nedves trópusi esőerdő-területein, ahol a 10-15 méteres örökzöld növény őshonos.
A hódítás előtti indiánvilágról szóló, színes festményekkel, rajzokkal illusztrált fakéreg kódexek élethű képet idéznek a Tlatelolko - piacról, ahol az árucikkekért kakaóbabbal fizettek. A kor e leghíresebb piactere az azték birodalom fővárosában, a mai Mexikóváros helyén, Tenocstitlánban volt. Európába Kolumbusz [mások szerint Cortez] hozta az elsô terméseket Mexikóból. Latin nevét Linné adta. A Theobroma, azaz az istenek tápláléka, találó név.* Magjából készült ugyanis a mexikói indiánok ősi tápláló itala, a sokoatl. A megőrölt magokat kukoricaliszttel, vízzel, esetleg mézzel keverve, és az egyik orchidea termésével, a vaníliával ízesítve habzó italként fogyasztották. Ez volt az első csokoládéital a világon. A csokoládé tehát Mexikóból terjedt el a közép-amerikai indián civilizációkba, és Peruba is, majd Amerika felfedezésével s a spanyolok közvetítésével Európába.
Angliába a kakaó az Ázsiából érkező teával nagyjából azonos időben (1650) került. Érdekes, hogy a teaszeretetükről ma közismert angolok a kakaót sokáig jobban kedvelték a teánál, pedig akkortájt még arannyal kellett fizetni érte. A XVIII. században már kakaóklub is működött, és a kakaó fogyasztása - talán tápláló volta miatt - különösen a haditengerészetnél igen megnövekedett. A XIX. század elején létesítették az első ültetvényeket a nyugat-afrikai Aranyparton. Ekkorra ugyanis a kakaófogyasztás Európa-szerte, sőt az egész világon már annyira elterjedt, hogy a kakaócserje-ültetvények létesítése kifizetődőbb volt, mint az aranybányászat. Így aztán, ahogyan ez gyakran előfordul, az őshazát is megelőzve, ma is Ghana az első a világpiacon, bár jó üzlet lévén a XIX. század elején már szinte minden trópusi vidéken megkezdték a kakaóültetvények létesítését.
A XVII. századig csak italként ismerték. Akkortájt készítették az első csokoládét - Kubából behozott cukorral - Guanacóban élő apácák. A csokoládé nahua indián nevéhez, a sokoatlhoz hasonló hangzású névként került a világ legtöbb nyelvébe, a magyarba is." (Járainé Komlódi Magda: Legendás növények, Gondolat, Budapest, 1987)
Írjon vélemény
Az Ön neve:Az Ön véleménye: Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!
Értékelés: Rossz Jó
Írja be az ellenőrző kódot:
